utca_panorama.png
Az önismeret fogalma, szintjei, a személyiségfejlesztés
Mi is az az önismeret? Ha az önismeretet egyetlen szóval szeretnénk meghatározni, akkor azt önismeret nem más, mint az önmegértés. Arra a minden ember számára kiemelkedő jelentőségű alapkérdésre ad választ, hogy ki vagyok én, és milyen vagyok. 
K. Pálffy úgy definiálja az önismeretet, hogy az nem más, mint az egyén „áttekintése saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése saját viselkedésének a rúgóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, képessége arra, hogy helyesen megítélje saját szerepét, hatását az emberi kapcsolatokban” (K. Pálffy, 1990. 15. p.). 
Az önismeret különböző szinteken valósulhat meg: 
Az első felszínes szint az adottságokról és a képességekről való tudás szintje. Ez a saját tudásunkról, akaraterőnkről, érdeklődési körünkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről stb. szerzett ismereteinket jelenti. 
A második szint egy mélyebb történeti szintet jelent, és a ránk korábban (például a kora gyermekkorban) ható élményekre vonatkozik. Mik voltak ezek, és hogyan befolyásolták az egyén jelenlegi törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését. Ez tulajdonképpen egyben a viselkedés és a szándékok összhangjára is vonatkozik. Arra, hogy vajon a cselekedeteink megfelelnek-e mélyebb vágyainknak, céljainknak? 
A harmadik szint az önismeret társas szintjét jelenti. Hogyan tudunk megfelelni a velünk szemben a különböző társas szerepeinkben támasztott elvárásoknak. Milyennek látnak mások, és ez mennyire egyezik a sajátmagunkról kialakított képpel (K. Pálffy, 1989). 
 
Az önismeret és a személyiségfejlesztés ugyanannak a dolognak a két oldala, hiszen a személyiségfejlesztő módszerek célja az egészséges emberek önismeretének a fokozása, segítése az önmegértésben (Bagdy, Telkes, 1989, Buda, 1994), valamint célja az egyén érzelmi, és kommunikációs készségeinek, képességeinek fokozása (Buda, 1998)
 
Az érett személyiség jellemzői 
Sokféle követelmény fogalmazódott meg a szakirodalomban az érett személyiség jellemzőinek meghatározására, amelyek az alábbiak szerint rendszerezhetők. 
  1. Problémára hangolt legyen, azaz ne másoktól várjon segítséget és ne meneküljön a problémahelyzetből, hanem keresse azt és lelje kedvét a problémamegoldó aktivitásban. Problémamegoldó tevékenységében annak humán módja legyen a jellemző (a belátás és a gondolkodás, szemben a vak próbálkozással). 
  2. Szilárd szokásokkal rendelkezzék, amelyek fizikai és szociális helyzetekben eredményes alkalmazkodást biztosítanak számára. Ezt a perspektívát ígéri a tanuláselméleti koncepció. 
  3. Képes legyen ösztönimpulzusainak örömteljes, szorongásmentes kielégítésére, azaz találja meg a harmóniát vágyai és a felettes én kontrollja (a közösség érdekei és elvárásai) között. Ezt a célt implikálja a pszichoanalízis. 
  4. A motívumok és viselkedésminták változatos és differenciált készlete. 
  5. A sokféle motívum és viselkedésminta összhangja és összeszervezettsége a személyiségen belül. 
  6. Sokoldalú érdeklődés és tevékenység (tág kiterjedésű mező). Az egy-oldalú „beszűkült” ember mint személyiségminta nem ideális, még akkor sem, ha magas sport- vagy munkateljesítményre, például tudományos tevékenységre vagy művészetre szűkült be. Az igazán jelentős alkotók mindig sokoldalúak. 
  7. Kitágult idődimenzió, azaz a jelen tevékenységnek összefüggésbe állítása a múlttal és jövővel, tervezés. Maslow odáig megy, hogy hang-súlyozza: az önmegvalósító személyiség saját magát és tevékenységét a valóság végső lényegével igyekszik összefüggésbe hozni, abban el-helyezni és ahhoz vonatkoztatva megérteni, érzékletesen „óceáni” attitűdnek nevezi ezt a belső magatartást.  
  8. Interdependencia, azaz a személyiség alrendszereinek egymástól független működése. Az érett személyiség képes arra, hogy például hivatali kudarcának ne vallja kárát a családjával való együttlét jó hangulata. 
  9. Realitásérzék, helyes valóságérzés, jó kapcsolat a valósággal. Ez nyilvánul meg a helyzetek és a személyek helyes megítélésében. Az érett személyiségre jellemző, hogy indulataink vagy társadalmi sztereotípiáinak projekciója alapján ítéli meg a másik embert. A realitáshoz való „jó viszony” abban is megnyilvánul, hogy nem fél az ismeretlentől, nem keresi görcsösen a biztonságot, hiszen a biztonság benne van. 
  10. Belső kontroll attitűd: jól működő, nem infantilis (nem félelemkondicionált), hanem az énképhez igazodó lelkiismeret. 
  11. Reális önértékelés (önismeret), önmagunk elfogadása, identitás. 
  12. Intimitásra törekvés, azaz mély, de megválasztott szociális kapcsolatok, melyekben saját énünk „feloldódik”. 
  13. Önmagunk megítélése a produktivitásban. 
  14. Életigenlés, jó viszony a természettel és az emberekkel. 
  15. Jól szabályozza motívumait (önkontroll). 
  16. A közösség normáit interiorizálta. 
  17. Magas a frusztráció-toleranciája. Viselkedését nem jellemzi az agresszivitás. 
  18. A spontaneitás (a konvekcióktól való függetlenséget). 
  19. A belső szabadságot (a küzdelmet az ellen, hogy a család vagy a barátok elkötelezzenek attitűdök felvételére). 
  20. Kultúrától és a környezettől való függetlenséget („...hogy meg ne hajoljak ezt-azt kívánó kordivat előtt”., amint Weöres Sándor írja). 
  21. Az élmények mindig friss értékelését 
  22. A szociális érzületet. 
  23. A demokratikus jellemstruktúrát. 
  24. Az etikai biztonságot. 
  25. A humorzérzéknek azt a fajtáját, melyet nem annyira mások megtréfálása jellemez, hanem inkább a helyzetekből adódik, inkább mosolyra késztet mint hahotára, és többnyire ismételhetetlen. 
Goldmann Tamás (ProjektNavigátor Kft.)

Családkönyv

Könyvbemutató június 2-án

"Mozdulj Gyód" Fotódokumentáció

Kattintson a borítóra